A szlávok indoeurópai eredetű törzsek voltak, amelyek a pripjatyi területről (a Dnyeper folyótól nyugatra) származtak. A VI. században az avarok kiszorították őket innen, és szétszóródtak Kelet-Európa különböző részeibe.
A IX. századra a szlávok már letelepedtek új hazájukban és politikailag is szervezettebbé váltak. Kb. 1000-re a legtöbb őslakos, nem szláv népet magukba olvasztották. Független szláv államok jöttek létre Morvaországban (830), Lengyelországban (960), Oroszországban (Kijevi Rusz) (kb.862), Horvátországban (815), és Bulgáriában (716).
A szlávokat bizánci misszionáriusok (hittérítők) térítették a keresztény hitre két testvér, Cirill (826-869) és Metód (815-885) vezetésével. Cirill a görög ABC alapján megalkotta a cirill betűs írást. 990 és 992 között a lengyelek és más nyugati szláv népek a nyugati (katolikus) egyházhoz kötődtek, míg a többiek a keleti egyház kötelékében maradtak. A bizánci befolyás különböző formában érvényesült ezeken a területeken, rövidebb önállóság után a belső lázadások meggyengüléshez vezettek, melyet kihasználtak a törökök, tatárok és a törökök. Velence és a magyarok küzdelmeinek is gyakorta voltak színterei.
A morva állam a Keleti frankok, és magyarok támadásai között őrlődött, és végül a X. századra helyén kialakult a Cseh állam, melynek létrejötte a Premysl család nevéhez fűződik.
A lengyel állam létrejötte a Piast házból származó Miesko fejedelem érdeme.
A bolgár állam kialakulása után fénykorát a IX. században élte, amikor Simeon cár idején még Bizáncra nézve is veszélyt jelentett.
A szerb állam csak a XIII. századra alakult ki Nemanja István idején, hiszen a megelőző századokban az itt élő népek javarészt bolgár, vagy bizánci fennhatóság alá tartoztak.