A földművelő eszközök fejlődése több termést eredményezett a falvakban, és lehetővé vált, hogy az ügyesebb kezű jobbágyok bizonyos eszközök készítését nagyobb mennyiségben vállalják, és lassan elszakadjanak a földműves munkától. Belőlük lettek a falusi kézművesek, akik termékeiket eleinte cserélték egymással, illetve mezőgazdasági terményekre a parasztokkal. Termékeiket fokozatosan a templomos helyekre, vásárokba is elvitték. Könnyebben elérhetők voltak, ha a közelben tartózkodtak, így egyesek a közelben telepedtek le. Jelentősebb utak kereszteződésében, királyi-püspöki székhelyek, földesúri várak közelében, folyami átkelőhelyek mellett, kikötők mellett, a hegyvidék és síkság találkozásánál jöttek létre az első középkori városok. A városok lakóinak többsége ha megtartotta a földművelést fő foglalkozásként, és továbbra is földesúri függésben maradt, lakóhelyét mezővárosnak nevezték. Ezek a városlakók  a földesúr felé megválthatták együttesen (a város lakóinak számától függetlenül) a földesúri szolgáltatásokat évi egy összegben, pénzben.

A szabad királyi városok lakói kézművesek és kereskedők voltak. Õk közvetlen a királytól függtek, neki adóztak. Őket közös néven polgároknak nevezték. A királytól különböző kedvezményeket (privilégiumokat) kaptak, pl. vásártartási jogot.
  A városok lakosságának a zömét a szegénynép (plebs) alkotta. Õk nem rendelkeztek polgárjoggal, alkalmi munkából éltek. A városokba áramlást igyekeztek szabályozni, hiszen nem volt cél, hogy elvándoroljanak a parasztok. Eszerint, ha valamely férfi, vagy nõ egy évet és egy napot eltölt a városban háborítatlanul, örökre szabad városlakó lehetett.
  A városokat fallal vették körül, a városba vezető utak kapukon keresztül bonyolították a forgalmat. A kapukat éjszakára bezárták, este mindenkinek a házába kellett húzódnia. Ha idegent, vagy részeget találtak éjszaka az őrök, reggelig áristomba zárták. A városfal miatt a város nem tudott terjeszkedni, és egyre szűkebb lett a házak közötti távolság. Így jöttek létre a szűk sikátorok, girbe-gurba utcácskák, csak a piactérre vezető út szélességét óvták meg. A zsúfoltság, és az utcára kirakott szemét miatt gyakoriak voltak a járványok. Leginkább a "döghaláltól" (pestistől) féltek az emberek, de a himlő is egész városokat néptelenített el.

A városlakó kereskedőknek, kézműveseknek nem volt érdeke, hogy egy mesterséget űző iparosból túl sok legyen, vagy egyik elnyomja a másikat, ezért érdekvédelmi szervezeteket, céheket hoztak létre.

A céh:

Tagjai azonos szakmát űző mesterek. (A céhen kívülieket kontároknak nevezték.)
A céhszabályzat előírta, naponta hány órát dolgozhatnak (napkeltétől napnyugtáig),
milyen minőségű nyersanyagból, mennyi és milyen eszközöket használhatnak a készítésnél,
hány legényt alkalmazhatnak, mennyit kérhetnek a késztermékekért.

 

Aki megszegte a szabályokat, nagy büntetésre számíthatott.
A céh garantálta a jó hírnevet, minőséget. A céh pénztárába befizetett tagdíjból özvegyeket, árvákat segítettek, adományoztak.

 
A mester és legényei sokáig, aprólékosan dolgoztak egy-egy terméken, az egész darab egy személy munkája volt; egyedi darab és tartós. A céhben nem volt munkamegosztás.

A céhek a város életében is komoly részt vállaltak. Beosztották egymás között a városvédelmi, rendfenntartási, tűzvédelmi feladatokat.

A város polgárai évente megválasztották a polgármestert és a városi tanácsot, amelynek tagjai rendszerint a legelőkelőbb kereskedőkből, kézművesekből álltak. A városi tanács mellett nagyon fontos feladata volt a  bírónak.

A városok polgárai jelentős szerepet vállaltak a város fejlesztésében. A városok falain belül kialakult az egyháztól független iskolarendszer. Az első, pápától független egyetemet Barbarossa Frigyes alapította 1054-ben Bolognában.

A városi iskolákban a magiszter tanított, akihez özönlöttek a tanítványok. Európában valóságos vándormozgalom alakult ki. A nyelvi akadályokat a latin oldotta meg.

Az első állandó kollégiumot 1257-ben Párizsban Robert de Sorbonne hozta létre, akinek nevét a világhírű egyetem őrzi.
Négy kara volt:

hét szabad művészet, (septem artes liberales)

orvosi,

teológia,

kánonjog.

Alsóbb iskolákban 5-7 éves korban kezdtek hozzá a tanításhoz. A gyerekek először a latin, az írás, számolás, ének, hittan és természetrajz alapjait teremtették meg. Mindennek az alapját a vallás adta.
( Aquinói Szent Tamás: skolasztikus gondolkodás.)