1071-ben a szeldzsuk törökök Mantzikertnél legyőzték a bizánci sereget és bevették Jeruzsálemet. A harcias török muzulmánok Fátimida elődeiknél kevesebb türelmet tanúsítottak a keresztények iránt, akiknek így üldöztetésben volt részük. Mindez arra késztette a keresztény Európát, hogy keresztes hadjáratokat szervezzen a Szentföld (Palesztina) visszaszerzésére.
1095-ben Alexiosz Komnenosz bizánci császár segítséget kért II. Orbán pápától a törökök ellen. A pápa meghirdette a szent háborút. A felhívásra sokan sereglettek össze, ki vallásos buzgalomból, ki a gyors meggazdagodás és földszerzés reményében.
A keresztesek bevették Nicaeát (1097), Antiochiát (1098) és Jeruzsálemet (1099), sok törököt kardélre hányva. A Szentföldet négy keresztény államra osztották fel: Jeruzsálemre, Antiochiára, Edesszára és Tripoliszra.
Az első keresztes hadjáratban (1096-1099) több sereg vett részt: franciák, flamandok, és itáliai normannok.
A keresztesek egy része a Szentföldön maradt, de sokan visszatértek Európába. Luxuscikkeket (selymet és fűszereket), és az iszlám kultúráról szóló ismereteket vittek magukkal. A kereskedelem gyorsan fejlődött a muzulmánok és néhány észak-itáliai város között. Közben a muzulmánok ismét támadásba lendültek és visszafoglalták Edesszát (1144). A felmentésre küldött második keresztes hadjárat (1147-1149) sikertelennek bizonyult. Közben a muzulmánok nagy hadvezérre találtak Szaladin személyében, aki 1171-ben Egyiptom szultánja lett és 1187-ben visszafoglalta Jeruzsálemet.
A Szentföld
A harmadik keresztes hadjáratot (1189-1192) I. Frigyes császár, I. Richard angol és II. Fülöp francia király vezette. Jeruzsálemet ugyan nem sikerült visszaszerezni, de a békeszerződésben megengedték a keresztény zarándokoknak, hogy belépjenek a városba. A negyedik keresztes hadjáratban a keresztesek a Szentföld helyett Konstantinápolyt támadták meg és dúlták fel. Ezzel a keresztes háborúk nagy korszaka véget is ért, hiszen a későbbiekben tartós eredményt nem tudtak elérni. Ilyen volt a rövid ideig fennálló Latin császárság, melyet Bizánc helyén hoztak létre 1204 és 1261 között.
A Szent sír A Siratófal
Az utolsó hadjárat a "gyermekek keresztes hadjárata" volt, abban a hiszemben, hogy a "bűnös kapzsiság" miatt vallottak addig kudarcot, és majd az ártatlan gyermekeknek sikerül. A hosszú utat túlélő gyerekeket arab rabszolga kereskedők fogadták.
