A törökök kb. a IX. században kezdtek Nyugat felé vándorolni. Sokan áttértek az iszlámra, és egyik csoportjuk birodalmat alapított ghaznai Mahmud (997-1030) uralma alatt.
A XI. században a szeldzsuk török törzsek gyors terjeszkedésükkel rövidesen az egész Közép-Keletet uralmuk alá hajtották.

1055-ben elfoglalták Bagdadot, vezérüket pedig szultánnak (török császár) nyilvánították, aki az Abbászidák nevében uralkodott. Birodalmukhoz tartozott Mezopotámia, Szíria, Palesztina, a kaukázusi államok, majd mantzikerti győzelmük (1071) megszilárdította uralmukat Anatóliában, a későbbi Törökországban. Birodalmuk hozzájárult az iszlám világ megerősödéséhez.
1132-ben az Abbásszida-kalifák a szeldzsuk szultánság gyengülését felhasználva helyreállították hatalmukat Alsó-Mezopotámiában. 1258-ban a Perzsiába, majd Mezopotámiába benyomuló mongolok Hulagu (Dzsingisz kán unokája) vezetésével elfoglalták, és feldúlták Bagdadot.
A század végén I. Oszmán az egyik oguz-török törzs fõnökének fia függetlenítette magát a a szeldzsukoktól, és megkezdte a bizánci birodalom kisázsiai területeinek meghódítását. Szolgálatába álltak Kisázsia más területeiről is a nomád törökök, akiket csábított a könnyű hódítás és a hadizsákmány.