IV. (KUN) László (1272-1290)

1262-ben született.
Melléknevét anyja, a kun származású Erzsébet után kapta.
  Tíz éves volt, amikor Kapronca várából apja halálhírére szabadon engedték az õt fogságban tartó nemesek, majd Székesfehérvárra vitték, és ott megkoronázták. Helyette anyja irányította az országot. A Kőszegiek, és Csákok trónviszályos helyzetet teremtettek. Apjától megörökölte a viszályt II. Ottokár cseh királlyal, de a pápával is ellentéte támadt.
Sokat tartózkodott szeretett kunjai körében, a keresztény vallást is hanyagolta. Szilaj, nyughatatlan természetét anyjától örökölte.  

Ebben a korban ilyen volt a viselet

   

	1277-ben  a főurak, főpapok, nemesek rákosi gyűlése nagykorúvá nyilvánította Lászlót, ezután átvette az ország kormányzását. I. (Habsburg) Rudolf német-római császár fiává fogadta, és szövetség jött létre közöttük.
Kun László pecsétje

 

1278-ban II. Rudolf és IV. László egyesített serege a morvamezei ütközetben legyőzte II. Ottokár cseh királyt, aki a harcban el is esett.

1283 körül fejezte be a Chronica Hungarorum című művét Kézai Simon. Anonymus gestáját írta tovább. Feldolgozta az eredetmondánkat, a Csodaszarvast.
   

1285-ben László sikeresen védekezett az országba betörő tatárok ellen.
1287-ben  hadjáratot vezetett a Héder nembeli kőszegi család ellen, de a Kőszegiek győztek, majd Budára összehívta az esztergomi érsek a nemesek gyűlését, és kiközösítették a királyt.
1288-ban a bárók elfogták, majd rövid kibékülés után ismét összekülönbözött az érsekkel.
1289-ben Rudolf császár a Kőszegiek ellen vonult. Ezt követően IV. László kibékült ellenfeleivel.
1290.július 10-én a körösszegi várnál egy borgőzös éjszakán kun összeesküvők a sátrában meggyilkolták.
Csanádon temették el.