I. András (1046-1060)

1015 körül született.
Vazul legidősebb fiának első dolga volt, hogy az őt trónra segítő pogány lázadókat leverte. A trónra lépését követő második évben hazahívta öccsét, Bélát Krakkóból, átengedte neki az ország 1/3 részét, dukátus, vagy hercegség) és trónörökösévé tette.
1049-ben sereggel tört Bizáncra, egészen Szófiáig nyomult előre, majd békét kötött a császárral, és helyreállt a kapcsolat közöttük.
 

Konsztantinosz Monomakhosz zománcképes koronája. I. András idején került Magyarországra.

III. Henrik 1051-ben ismét Magyarország ellen fordult, egészen Bodajkig nyomult előre. András a felperzselt föld taktikáját alkalmazta: visszavonulás közben mindent felégettek, így a németek élelem nélkül maradtak. Ezután András barátságot színlelve vendégségbe hívta őket. Lakomázás közben érte a támadás a németeket. aki még menekülni tudott, vértjeit is eldobálta. Ezen a helyen még sokáig lehetett német páncélokat találni. Anonymus szerint innen kapta a Vértes-hegység a nevét.
Henrik a vereségbe nem tudott belenyugodni, 1052-ben Pozsonyt ostromolta, de most hajóhaddal a Dunán érkezett. A hajók a vár alatt horgonyoztak, és egy jól úszó magyar vitéz Zotmund (Búvár Kund) az éj leple alatt megfúrta a hajókat, így azok nagy része reggelre elsűlyedt, Henriknek pedig újabb vereséget kellett elkönyvelnie.

IX. Leó pápa, aki Henrik rokona volt, azt tanácsolta, hogy ne támadjon többet Magyarországra. Még személyes közbenjárásával is igyekezett a békét megteremteni.

1055-ben született a Tihanyi alapítólevél. A bencés apátság alapítólevele az első olyan fennmaradt nyelvemlék, amely magyar nyelvű szöveget őriz. (Fehervaru rea meneh utu rea = Fehérvárra menő hadiútra.)

András, hiába ígérte Bélának a koronát, megszegte ígéretét, mert született egy fia, Salamon. Halála előtt biztosítani szerette volna fia örökségét, így került sor a híres várkonyi találkozóra. András választás elé állította Bélát: a korona, vagy a kard kell-e? Bélának megsúgták, hogy ha kedves az élete, a kardot választja, és marad herceg, mert ha a koronát választja, meg fogják ölni. Béla a kardot választotta, de jobbnak látta, ha Lengyelországba menekül.
1057-ben  András királlyá koronáztatta Salamont.
1058-ban békét kötött IV. Henrik német királlyal. Salamont eljegyezték Henrik húgával, Judittal.
1060-ban Béla lengyel sereggel tért vissza. A Tisza melletti öszecsapásban Béla győzött, a menekülő András Mosonnál fogságba esett, majd Zircen halt meg.
Özvegye és fia IV. Henrikhez menekült. Első királyainknál szokás volt, hogy bár létezett a székesfehérvári királyi temető, mégis szívesen temetkeztek az általuk alapított apátságokban. András a tihanyi apátság altemplomába temetkezett.