III. István (1162-1172)

1147 nyarán született.
Alig koronázták meg, a bizánci császár haddal tört be az országba, hogy királlyá tegye Géza legfiatalabb öccsét, Istvánt. Magyarországon azonban nem akadt támogatója, ehhez a had, és a pénz is kevés volt.
A magyar urak azonban a had láttán hajlottak egy harmadik jelölt támogatására. Így került a kalocsai érsek koronázása alapján a görögkeleti vallású II. László ellenkirálynak. Mivel a magyar urak nagy része Lászlót támogatta, III. István maradék híveivel Pozsony várába húzódott vissza. II. László halála után még IV. Istvánnal is meg kellet küzdenie, aki az elsõ nagy vereség után még egyszer haddal tért vissza. Zimonyban miután megmérgezték, 1165-ben III. István csak egy lélegzetvételnyi idõhöz jutott: I. Mánuel újabb pártfogoltat talált, István öccsét, Bélát. A bizánci császár Béla horvát és dalmát hercegi címére hivatkozva elfoglalta ezt a két tartományt, és még további területeket.
III. István a folytonos fenyegetettség közepette is építette országát. Uralkodása alatt kaptak elõször kiváltságot városi polgárok. (Székesfehérvár polgárai)

1172. március 4-én fiatalon halt meg. (Talán mérgezés következtében.) Esztergomban temették el.